Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Novellák trilógiák

2010.11.05
Csodás hazatérés* 1957. ősz Egy év telt el azóta, hogy férjem elhagyott bennünket. Szegénységben ugyan, de nagy hittel és bizalommal Isten iránt éltük mindennapi életünket, még ekkor anyósommal és két leányommal, állás, anyagi forrás nélkül. Alkalmi munkából – fodrászkodtam, koszorúszalagokat festettem – és férjem itt maradt ruháiból sikerült egy kis pénzt összegyűjteni, elhatároztam, hogy felmegyek Pestre a gyerekeknek télikabátot venni. A gondolatot tett követte. A gyors és a jó vásárlás után délután öt órakor indultam vissza Budapestről autóbusszal Veszprémbe, ahonnan át-szállással tudtam volna hazajutni Litérre. Inotánál lerobbant az autóbuszunk és több mint két órát vesztegeltünk az országúton. Már mindenki türelmetlen volt. Én behúzódtam az ülésembe és nagy imádkozásba kezdtem. Kértem Istent, hogy most adja tudtomra, ki az én védőszentem? Úgy okoskodtam, hogy összes ismerős szentjeimet kérni fogom egymás után, és akinél elindul a busz, Ő lesz az én pártfogóm. Kezdtem Ágostonnal, Mónikával folytattam, majd Pál apostollal, s a Szűzanya következett. Mondtam könyörgő imámat, s egyszer csak jön a sofőr és mondja, hogy öt perc múlva indulunk. A szívem beleremegett a boldogságba. Hálásan köszöntem, hogy ezentúl a Szűzanya lesz az én pártfogóm, aki már gyermekkoromban is óvott, védett. Ragyogóan haladtunk Veszprém felé, számoltam a perceket. Este negyed tízkor megy az utolsó busz Litérre, ezt nekem feltétlenül el kell érnem. Bár az idő nagyon szaladt, én mégis bíztam abban, hogy elérem. Ahogy befordultunk a veszprémi pályaudvarra, látom ám az utolsó busz, – az én buszom! – kanyarodik ki Litér felé és nem tudom már elérni. Kétségbeesésemben sírva fakadtam. Fáradt voltam az egész napos szaladgálás, várakozás, idegeskedés miatt. Ott álltam a pályaudvaron a nagy magyar éjszakában, pénzem csak annyi, amennyi a buszra elég lett volna, a távolság hazáig 14 kilométer. Teljesen megsemmisültem tehetet-lenségemben. Újból a Szűzanyához fordultam, most már határozott bizalommal, könyörgéssel, és íme, ismét itt a csoda! Elébem toppan egy úr, – a férjem volt munkatársa, akivel üzemi banketten találkoztam egyszer – (csoda volt, hogy ő rám ismert ott a félhomályban). Kérdi, mit keresek itt? Mondom, hogyan jártam, s hogy haza kellene mennem, de se pénzem, se busz. Azt mondja várjak egy kicsit. (Mi egyebet tehettem volna?) Néhány perc múlva jön vissza, s mondja, hogy azonnal indulhatok haza. Telefonált a katonai parancsnoknak, aki jó barátja, és onnan küldenek egy kocsit. Tényleg, percek múlva elénk állt egy katonai dzsip, egy tizedes vezette és egy hadnagy ült mögötte. Felpakoltak és már indultunk is hazafelé. Amint kiértünk a városból, a hadnagy egyre szorosabban akart mellém ülni. Nagy rémület fogott el. Szűzanyám, csak most légy velem! S újra jött a segítség! Mintha nem is én mondtam volna, olyan dicsérő hálálkodás jött ki belőlem, hogy áldja meg az Isten Önöket, hogy önzetlenül segítenek egy bajba jutott asszonyon. Elmondtam, hogy két kislányom és anyósom vár otthon, hogy a férjem elhagyott bennünket és egész életünk most Isten tenyerébe van téve, s biztos vagyok abban, hogy Ő intézte azt is, hogy önök ilyen jót tettek velem. A hatás nem maradt el! A hadnagy tisztes távolságba húzódott tőlem és nagyon kedves baráti beszélgetést folytattunk, amíg haza nem értünk. Anyósom ébren várt rám. Gyorsan behívtam a két katonát, megkínáltuk teával, süteménnyel és legalább egy óra hosszat beszélgettünk, sok szép emberi dologról. Ezután még három alkalommal látogatott meg a hadnagy, megkérte a kezemet, de én nem tudtam volna összeegyeztetni hitemet egy új házassággal, és titokban vártam vissza a férjemet is. (Ekkor 27 éves voltam.) Édes Istenem, ez az esemény is olyan csoda volt az életemben, amely örökre elkötelezett melletted. Átéltem azt az igédet, hogy „a Szentlélek megtanít majd, mit kell mondanunk szorult helyzetünkben.” Ezek után újra megerősödött bennem az az elhatározás, hogy csak Neked Uram, és a gyermekeimnek akarok élni.
 
 

 


Utolsó kép


Levelezőlista


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 22242
Hónap: 1181
Nap: 54